A részeges karatemester.

Ha azt a szót halljuk, hogy whisky, általában az első gondolat valamilyen skót, esetleg ír whiskeyvel kapcsolatban fog eszünkbe ötleni. Nem is csoda, hiszen a többszáz évre visszanyúló gyökereik miatt jogosan élveznek ekkora népszerűséget. Na de mi a helyzet az alig egy évszázados japán whiskyvel? Alulmarad vajon „idősebb” társaihoz képest?

Mielőtt megpróbálnám megválaszolni az előző kérdésemet, hagy mutassam be egy kicsit japán whiskytörténelmét. Talán mindenkinek ismerősen cseng a két legősibb japán ital, a sócsú és a szaké neve. Évszázadokon keresztül uralták ezek a szigetország alkoholpiacát, ám 1854-ben történt egy fordulat: Matthew Perry sorhajókapitány megkóstoltatta a whiskyt a japán császári udvar fejeivel. Meg is kötötték a szerződést az ínycsiklandó szeszesital beszállítására. Még ennek az évszázadnak a végén megpróbálkoztak a helyiek is a whisky lepárlásával, ám áttörő siker csak az 1920-as évektől keletkezett, méghozzá Shinjiro Torii és Masataka Taketsoru nevéhez kötjük azt, akiknek karriere hasonlóan indult.

Torii tizenéves korában kezdett el dolgozni nagybátyja gyógyszergyárában, ahol 1888-tól már alkohol lepárlással is foglalkoztak.Ez a munka azonban Toriinak nem volt elég, így 1923-ban létrehozta saját üzemét, Yamazaky Distilleryt, a későbbi Suntory és a felkelő nap országának első valódi lepárlóját.

 Taketsoru sem tétlenkedett, 1918-ban nyugat felé vette az irányt. Skóciába, a glasgow-i egyetemre járt, azt remélve, hogy ott ki tudja szélesíteni ismereteit a whiskykészítéssel kapcsolatosan. 1919-ben Észak-Skócia felé vette az irányt, hogy kurzusokat vegyen a Manufacture of Whiskey c. könyv írójától, J. Nettletontól, aki azonban olyan magas árat kért volna, amit Taketsoru nem tudott megfizetni. Így kissé csalódottan, de annál nagyobb szorgalommal gyakornokként végigjárt több lepárlóüzemet is Skóciában. 1920-ban rengeteg ismerettel, illetve egy skót feleséggel tért vissza hazájába, első körben eredeti munkahelyére, a Settsu Shuzo társasághoz, ahol aligha értékelték tudását. 1923-ban Torii lepárlójának vezetőmenedzsere lett, majd 1934-ben megvalósította álmát és Hokkaido szigetén megnyitotta saját lepárlóját, a Yoichit, ami a későbbi Nikka lelke, illetve a Suntory nagy ellenfele lett.

Amint láthatjuk, a japán whisky nem tekint vissza túl nagy múltra, mégis megkapta 2008-ban a „whiskyk Oscarját”, a World Whisky Awardot. Pontosabban, kettőt is. A legjobb single malt whisky ugyanis egy 20 éves Yoichi, a legjobb blended whisky pedig egy 30 éves Hibiki lett, ezzel maguk mögé utasítva számos skót, ír vagy amerikai terméket(mi az a single malt vagy a blended? – a választ megtalálod itt https://italcenter.hu/blog/regota-meg-van-a-gyogyszer-ha-valami-eg-jeg-dupla-whiskyvel). Nagy sikere többek között a különleges, Japánban őshonos mizunara tölgyfából készített hordónak köszönhető, melyben az italt érlelik. A gyorsan váltakozó időjárás miatt az érés is meggyorsul, a hordót adó fa behatása is fokozódik.

Válaszolva tehát a blog elején nyitva hagyott kérdésre: fiatal múltja ellenére a japán whisky is könnyedén felveszi a versenyt a több évszázados múlttal rendelkező társaival.

Ha úgy érzed, kedvet kaptál egy nem mindennapi ital kóstolásához, keresd az ItalCenter munkatársait bizalommal!